"Jean-Jacques
Rousseau-nak egy igazságot és egy nagy tévedést köszönhetünk. A nagy igazság
az, hogy a civilizáció az embert megrontja; a nagy tévedés az, hogy az
emberiséget minden civilizáció szükségképpen meg kell, hogy rontsa, és ezért
vissza kell térni a természethez. Nem."
(Hamvas Béla)
Az idézet, amit fönt olvashatunk Hamvas Bélától, egy mindnyájunkat mélyen érintő témával foglalkozik. A civilizáció, az emberi társadalmak mivoltával és ezek, az emberre gyakorolt hatásával és fordítva. Én most ebben pár sorban szeretném elmondani, hogy nekem így (majdnem) 17 éves fejjel mi a véleményem a mai társadalmakról.
Nyilvánvalóan ezt általánosan nem lehet leírni, mert a szorgalmas, fegyelmezett japán társadalom nincs egy súlycsoportban a siestázó spanyol vagy olasz emberekkel; vagy, hogy tovább fokozzam a lehetőségek országa szöges ellentétben áll Észak-Koreával. Tehát egyenként nem lehet a társadalmakat összehasonlítani. A fejlettebb országok egyik, szerintem egy igen komoly problémájával kezdeném. "A mai rohanó világunkban" a számítástechnika, az elektronika, az urbanizáció olyan korosztályok között is generációs különbségeket ébreszt, amik nem normálisak. Ezek nem feltétlenül azért vannak, mert az idősebbek nem hajlandóak lépést tartani a világgal, hanem például ami nekem normális és természetes, az nem féltétlenül az a 30 éves bátyámnak. Ha így folytatódik könnyen lehet, hogy a most óvodás gyerekek már egy másik generációba fognak tartozni, mint mi.
A történelem folyamán az Öreg kontinens és Európa is Afrika
lakosai fölé kerekedtek. Ez kitűnő példája annak, hogy a civilizáció rontja az
embert, hiszen ekkor alakult ki az a társadalmi
hiszem, hogy a sötét bőrűek nem egyenjogú társaink. Mindezt
azért tudták őseink megtenni, mert fejlettebbek voltak, mint akikhez látogattak.
Így a
válságban, azokban az országokban ahol nehezebben élték ezt meg, élesebben
előtűnnek a hibái a társadalomnak, illetve az embereknek, akik a társadalmat
alkotják.
Hogy az
idézetnél maradjak, egyetértek, hogy nem kellene visszamenni a természetbe,
csupán csak magunkba kell nézni, és észre venni magunkban azt, hogy a
civilizációt nem egymagunk hoztuk létre és alkotjuk, ehhez minden embertársunkra
szükség volt, van, és mindig is lesz.