A tíz parancsolat a középkor talán legfontosabb szabályai voltak. Hogy őszinte legyek, remélem nem tiporok senki nézeteibe, de szerintem bizonyos mértékig az egyház használta fel arra, hogy a híveket megtudja tartani keresztényeknek. Ha végig olvassuk, közel harmada arról szól, hogy miként tiszteljük Istent.
Persze azért hasznos tanácsokat is leírtak benne távoli őseink. Nem hiszem, hogy a szülők tiszteletére utasító parancs lett volna a legfontosabb, mert régen a szülők könnyedén elnyerték gyerekeik tiszteletét. A "ne lopj", parancs már sokkal életszerűbbnek tűnik számomra, ugyanis sokkal több volt a nehéz helyzetben lévő, akár a napi betevőt is nélkülöző ember, éppen ezért gyakrabban és többen mennek lopni. Szerintem azok a parancsok, amik a felebarátok felé tanúsított viselkedést írják le, kifejezetten fontosak lehettek, mert a nehéz időkben valamennyire az emeberek saját biztonsága, is biztosítva volt.
Manapság mi lehet a legfontosabb? Ezt nagyon nehéz megmondani, mert napjainkban a vallás szerepe is nagyon visszaszorult. Ha nagyon mélyen magunkba nézünk, talán a tizedik parancs az ami ma is nagyon megszívlelendő lenne.
Azt sajnos nem tudom, hogy miért, de mostanában egyre többen irigyek, és igazságtalanságnak érzik azt, hogy másnak jobban összejött az élet. Ez szerintem nagy hiba.
Az apa mindent megold?
Gondolom sokunknak ismerős a testvér féltékenység, elnézést az egykéktől. Vajon a Biblia erre a helyzetre megoldást kínál Káin és Ábel történetével, vagy éppen azt mutatja be, hogy NE oldjuk meg ezt. Szerintem az eredmény alapján mindenkinek egyértelmű. Szerintem akkor, ha már az apának kell a testvérféltékenységbe beleavatkoznia, akkor már nagyon nagy a baj.
Ha az apa indokolatlan megkülönböztetése vezetett oda, hogy a feszültség van, a szigorú büntetés biztos nem fogja megoldani a problémát. Eleve nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy különbséget teszünk testvérek közt. Ha pedig már elkövettük a hibát, inkább bocsánat kéréssel lehet megoldani mint sem büntetéssel.
Akkor, amikor ez nem az apa hibája, nem gondolom, hogy az apa büntetése megoldást kínálna a problémára. Lehet, hogy csak én gondolom így, de a testvérek ok nélkül nem szoktak féltékenyek lenni egymásra. Én nem a gondot szoktam megoldani, hanem a gond okozóját. Attól, hogy megbüntetjük a gyereket, még féltékeny lesz, és nem fogja érteni, hogy miért történtek úgy, ahogy. A gyerek értelmes, nem kell erőszakkal elfojtani benne az érzéseit. Meg lehet vele beszélni mi, miért történik.
Ha az apa indokolatlan megkülönböztetése vezetett oda, hogy a feszültség van, a szigorú büntetés biztos nem fogja megoldani a problémát. Eleve nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy különbséget teszünk testvérek közt. Ha pedig már elkövettük a hibát, inkább bocsánat kéréssel lehet megoldani mint sem büntetéssel.
Akkor, amikor ez nem az apa hibája, nem gondolom, hogy az apa büntetése megoldást kínálna a problémára. Lehet, hogy csak én gondolom így, de a testvérek ok nélkül nem szoktak féltékenyek lenni egymásra. Én nem a gondot szoktam megoldani, hanem a gond okozóját. Attól, hogy megbüntetjük a gyereket, még féltékeny lesz, és nem fogja érteni, hogy miért történtek úgy, ahogy. A gyerek értelmes, nem kell erőszakkal elfojtani benne az érzéseit. Meg lehet vele beszélni mi, miért történik.
Magyarországon az egyetemek
Az utóbbi időbben egyre többet lehet hallani a felsőoktatás átalakításáról. Már régebben heves indulatokat váltott ki a hallgatói szerződés bevezetése. Ha teljesen objektív akarok maradni akkor érthető, hiszen azt senki nem várhatja el az államtól, hogy ingyen finaszírozza fűnek-fának a tanulmányait majd hagyja, hogy kint helyezkedjen el, kint fizzesen adót, és így tovább.
Itt szerintem már azzal gond van, hogy rengetek diákot engednek be a felsőoktatásba. Az egyetemek miért a hallagtók után kapják a támogatást, miért nem az elért eredmény alapján? És ez után még csodálkoznak, hogy jogászokból és más "büfé szakon" végzett emebrekből Dunát lehetne rekeszteni; de munkahely, pláne érdemi tudás nincs mögöttük.
Jogosan vetődik fel az a kérdés is, hogy mi lesz azokkal, akik befejezik a tanulmányait, de munkát nem találnak, külföldön viszont szívesen látnák őket. Kicsit magamhoz húz a szívem, vegyük például a pilótákat. A Malév megszűnése óta majdnem nincsen munkalehetőség a polgári pilóták számára.
A férőhelyek csökkentésével személy szerint egyetértek. A szüleimet szoktam kérdezni, hogy régen hogy volt. Azt mesélték, hogy nagyon kevés embert vettek fel, közülük a felét még az első évben kiszórták. A végén egy igen erős évfolyam maradt, akik rá voltak kényszerítve hogy tanuljanak. Ha buktak, repültek. Ma mit csinálhatnak a hallgatók? Halasztgatnak, passzív féléven vannak, a végén már a 8. évüket töltik az egyetemen, ami amúgy "csak" 4 éves lenne.
Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az államnak van igaza, vagy a hallgatóknak? Szerintem is-is.
Itt szerintem már azzal gond van, hogy rengetek diákot engednek be a felsőoktatásba. Az egyetemek miért a hallagtók után kapják a támogatást, miért nem az elért eredmény alapján? És ez után még csodálkoznak, hogy jogászokból és más "büfé szakon" végzett emebrekből Dunát lehetne rekeszteni; de munkahely, pláne érdemi tudás nincs mögöttük.
Jogosan vetődik fel az a kérdés is, hogy mi lesz azokkal, akik befejezik a tanulmányait, de munkát nem találnak, külföldön viszont szívesen látnák őket. Kicsit magamhoz húz a szívem, vegyük például a pilótákat. A Malév megszűnése óta majdnem nincsen munkalehetőség a polgári pilóták számára.
A férőhelyek csökkentésével személy szerint egyetértek. A szüleimet szoktam kérdezni, hogy régen hogy volt. Azt mesélték, hogy nagyon kevés embert vettek fel, közülük a felét még az első évben kiszórták. A végén egy igen erős évfolyam maradt, akik rá voltak kényszerítve hogy tanuljanak. Ha buktak, repültek. Ma mit csinálhatnak a hallgatók? Halasztgatnak, passzív féléven vannak, a végén már a 8. évüket töltik az egyetemen, ami amúgy "csak" 4 éves lenne.
Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az államnak van igaza, vagy a hallgatóknak? Szerintem is-is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)