A portfólió 1. hetének összefoglalója

A választási lehetőségek közül Janus Pannonius: Lelkemhez című versének megértését választottam. Egyik reggel, amikor felkeltem és megpróbáltam elolvasni nagyon érthetetlennek tűnt, de később, amikor megint neki veselkedtem, már könnyebb volt és a feladatok is jól mentek.(legalábbis azt hiszem)

Transz-Atlanti hajó? vagy repülő?

Nem tudom, hogy másban felvetődött-e már az a kérdés, hogy ha mondjuk New-York-ba kellene utaznia akkor esetleg hajóval menne-e, vagy az általánosan bevett repülővel. Régen egész iparág szerveződött a transz-atlanti hajóutak köré. A gazdagabb réteg az első osztályon élvezte az utat, amíg az akkoriban bevándorló, munkás réteg a harmad osztályon, hát miért szépítsük, szerintem inkább szenvedtek. Minden estre ha megengedhettük magunknak nagyon kellemes és elegáns utunk lehetett.

Sokan úgy gondolták a transz-atlanti repülő járatok beindulása után, hogy nincs esélyük a hajóknak ezen túl. Bevallom, így elképzelve a helyzetet én se hosszú jövőt adtam volna a vízi járműveknek. De egy amerikai multi-milliárdos nem hagyta, hogy ez a szép módja az utazásnak teljesen eltűnjön, és megépítette a Queen Mary 2 -t. Ezzel a hajóval valószínűleg még fél évszázadra biztosítva van az óceánjárók hagyománya.

Véleményem szerint ez nagyon jó. Lehet, hogy jóval lassabb, talán még drágább is, habár nem néztem utána, de teljesen más a hangulata. Gondolom már sokan megtapasztalták a repülőkön a szűk helyet az ülések között. Szerintem nem csak nekem lenne kényelmesebb minden este színházba menni és étteremben étkezni. Ha lenne időm, és pénzem én biztosan kipróbálnám az utazásnak ezt a különleges és előkelő módját.

Ómagyar gyökereink

Hogy van-e közünk az ómagyar szövegekhez? Szerintem erre már neve is választ ad. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok közünk van ezekhez a szövegekhez. Olyan érzésem van velük kapcsolatban, mint az újlatin nyelvek és a latin nyelv közti kapcsolat. Ahogyan a latin is egy holtnyelv, úgy az ómagyart sem beszélik már, de a belőlük kifejlődött nyelveket a mai napig beszélik.

Nem tudom, hogy vannak-e olyan emberek, akik kételkednének abban, hogy egyáltalán ómagyar nyelven íródott a Halotti beszéd, és az Ómagyar Mária-siralom, de minden esetre rengeteg bizonyíték szól emellett. Nyelvészileg is bizonyítva van, de ha még a nyelvészekben is kételkednénk, csak olvassuk el, és fel fogjuk fedezni a hasonlóságokat; egy-egy szó, még ha picit más is a kiejtése.

Akik esetleg azt a nézetet vallják, hogy rég volt, elmúlt, már majdnem teljesen halandzsa az egész - amivel, be kell vallanom, egyetértek - de ettől függetlenül ez a népünk múltja. Fontos, hogy ismerjük a történelmünket, hogy honnan is jöttünk, vagy éppen, hogy milyen nyelvet beszéltek 800 éve.

Összegezve, biztosan vannak kétkedők, vagy az ismeretét ellenző személyek, akikkel részben egyet is értek, de én továbbra is úgy vélekedem, mint azt már többször leírtam, hogy szerintem nem kéne ezekről az emlékekről elfeledkezni. A jelenlegi kultúránk, nyelvünk, ezeken a szövegeken alapszik. Ha többet nem is, de azt az egy-két magyar órát mindenképpen szánjuk rájuk.

Büntetés vagy bünhődés?

Bennem már régebben is felvetődött az a kérdés, hogy miért a bűn alapján szabják ki a bírók a büntetést. Rongálásért helyreállítás, graffitizésért fal mosás, vagy akár emeberölésért hullaházi munka. Melyik lehetne a hatásosabb elrettentő módszer?

Szerintem ennek a kérdésnek a kulcs momentuma az, hogy ki követi el a bűncselekményt. Ha egy elmebeteg ember aki bekattant, és élvezi az élet kioltását, jobb inkább elzárni őket a társadalomtól, így védve meg számtalan ember életet. Ám ha valakit lelkileg megvisel a tette és erre még rá tud segíteni az, hogy nap mint nap eszébe juttatjuk, és szembesítjük, valószínűleg soha többet nem fog ilyet tenni. Remélhetőleg másoknak is példát fog statuálni.

Persze ez egy nagyon eltúlzott példa és a törvény sem engedélyezi. De ugye például egy rongálásért vagy garázdálkodásért már sokkal életszerűbb példát lehet mondani. Mondjuk egy összegraffitizett fal letisztítása igen kemény munka; szerintem méltó egy ilyen cselekmény büntetésére. A cikkben említett falopásra az ezzel kapcsolatos erdészeti munka lenne a szerintem alkalmas büntetés.

Ha általánosságban akarunk erről beszélni, akkor szerintem az mondható el, hogy ezek a "nevelési módszerek" akkor hatásosabbak mint a hagyományosan vett büntetés, ha ezeknek a lelki hatásai megérintik a vétkest.