IN ENGLISH PLEASE VISIT: http://flyingforall.blogspot.hu/2013/11/from-the1980s-until-2006-number-of-air.html
Az 1980-as évektől 2006-ig a légiutasok száma megduplázódott, és 2030-ig a jóslások szerint meg fog triplázódni. Az ezredforduló környékén a két legnagyobb utasszállító gépeket gyártó cégeknek döntést kellett hozniuk, hogy milyen módon próbálnak meg lépést tartani a robbanás szerűen növekvő légiutasok számával.
Az amerikai Boeing igen nagy múltú cég. 1916-ban alapították Seattle-ben. Alapítástól kezdve katonai, és polgári repülőgépeket gyárt. 2005-ben átvehette a világ legnagyobb repülőgépgyártója címet, amit 2000 óta legnagyobb vetélytársa az Airbus vehetett át. Szerintem egy kicsit konzervatív a cég, eddigi tapasztalataim szerint nem túl nyitottak az új fejlesztésekre; például a mai napig szarvkormányokat használnak a gépeikben, amiről vetélytársa már az 1984-ben letett. Az utasok számára nem látható fejlesztésekben azonban tartja a lépést az Airbus-szal, vagy talán előrébb is jár.
A francia Airbus 1970-ben alapult több, kisebb európai repülőgép gyártó cég összeolvadásával. Így elég nagyok lettek ahhoz, hogy a Boeing konkurensévé váljanak. A mai napig a gépek alkatrészeit Európa különböző országaiban gyártják. Véleményem szerint már a megalakulásának a történetével is látható, hogy egy nagyon ötlet gazdag, találékony cégről beszélhetünk. Egyáltalán nem félnek a kihívásoktól, se a földtől elrugaszkodott újításoktól sem. Technikailag nagyon jól felszerelt gépek gyárt, amely az utazóközönségnek is érzékelhető.
Amikor a döntő pillanathoz érkeztek két, alapjaiban különböző logisztikai rendszert tűztek ki célul.
Az Airbus azt szeretné elérni, hogy egy utas felszálljon lakhelye közelében, elutazzon egy nagyobb reptérre, ahonnan körbe repülve a fél világot átszálljon egy kisebb hatótávolságú gépre, és befejezze utazását úti célja közelében. Ezen azért mi is érezzük, hogy hosszú, kényelmetlen, és fárasztó módja az utazásnak, ám az árbevételt nagyban növeli.
Ezzel szemben a Boeing a közvetlen utazásban látta meg a jövőt; felszállunk a lakhelyünk közelében és legközelebb az úti célunk környékén szállunk le.
Szerintem egyértelműen az utóbbi a kényelmesebb, és olcsóbb megoldás, de sajnos egyelőre a légitársaságok nem így gondolják. Ez mondjuk annak is betudható, hogy a Boeing a cél orientált gép fejlesztésében nagyjából 4-5 éves lemaradásban van.
Eddig az elmélet beigazolódni látszik, ugyanis az Airbus kezdi átvenni a rövid hatótávolságú gépek piacán a vezető szerepet, és az A380 Superjumbo-val az óriás gépek piacán is domináns szerephez jutott. Ugyanakkor amerikai vetélytársa a közepes utas kapacitású nagy, és extra nagy hatótávolságú piacon tovább növelte előnyét. Azt a piaci elemzők sem tudják megmondani, melyik választás lesz a kifizetődő.
Ha engem kérdeznétek, én se tudnék értelmes választ adni, nem látom át a piac alakulást. Amiben viszont biztos vagyok, hogy egyik cégnek sem lesznek komolyabb problémái az elkövetkezendő 30-40 évben. A Boeing szerintem biztos talpakon áll, mivel a Fly Emirates az egyik legnagyobb megrendelője és támogatója. Még 2008-ban egy 150 gépes rendelést adott le egyenként közel $230 millió értékben 25 éves szállítási határidővel. Az Airbus-nál ugyan nem tudok ilyen tömeges megrendelésről, de az A380-as típusból rövid távon nagy bevételre tesz szert. Novemberben 257 megrendelése volt, értékük egyenként közel $380 millió.
Amit én így most érzek ezek összegzése után, hogy elég nagy a piac hogy 2 ekkora cég kényelmesen elférjen; és a piac egyre csak nő!
Az legújabb fejlesztésekről a következő hónapban olvashattok majd.
Női vagy Férfi uralom?
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a női vezetők sokkal kevesebb fizetést kapnak, ha egyáltalán sikerül abba székbe bekerülniük, pusztán azért, mert nem férfiak. Valóban befolyásolja az elvégzett munka minőségét az, hogy a munkavégző férfi vagy nő? Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy nem; ugyanúgy vannak férfi varrók, mint női vezérigazgatók egy nagy cégben. Akik ilyen munkát kapnak valószínű, hogy jól végzik azt. Ugyanakkor azt is biztosan kimondhatjuk, hogy nem ugyanolyan üzletpolitikát fog egy női vezérigazgató folytatni, mint ellenkező nemű társai. Azok a férfiak, akik egy női vezetőt lenéznek, esetleg féltik a helyüket.
A családi életben talán egy picit más. Egy család minden tagja csak akkor lesz boldog, ha közös döntéseket hoznak, amelyek mindenkinek elfogadhatóak. (csöndben megjegyzem, hogy néha nagyobb súllyal esik a latba a feleség szava) de ez nem baj. Sokszor lehet igaza a feleségnek, mert mondjuk neki jobb a színlátása, vagy mert jobban oda figyel, milyen bútor kerül be a lakásba, esetleg a titokzatos hatodik érzékére hagyatkozik. Máskor, mondjuk műszaki cikkek kiválasztásakor, a férj véleménye a mérvadóbb.
Különbözőek vagyunk, és kiegészítjük egymást; ez így van rendjén és nem kell lenézni valakit csak azért, mert ő a másik nemhez tartozik. Szerintem van valóság alapja annak a mondásnak, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, de fordítva is igaz.
A családi életben talán egy picit más. Egy család minden tagja csak akkor lesz boldog, ha közös döntéseket hoznak, amelyek mindenkinek elfogadhatóak. (csöndben megjegyzem, hogy néha nagyobb súllyal esik a latba a feleség szava) de ez nem baj. Sokszor lehet igaza a feleségnek, mert mondjuk neki jobb a színlátása, vagy mert jobban oda figyel, milyen bútor kerül be a lakásba, esetleg a titokzatos hatodik érzékére hagyatkozik. Máskor, mondjuk műszaki cikkek kiválasztásakor, a férj véleménye a mérvadóbb.
Különbözőek vagyunk, és kiegészítjük egymást; ez így van rendjén és nem kell lenézni valakit csak azért, mert ő a másik nemhez tartozik. Szerintem van valóság alapja annak a mondásnak, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, de fordítva is igaz.
Szülők vs. Szerelem
Egy ember életében néha-néha vagy gyakran előfordul, hogy választania kell szülei és szerelme(i) közt. Ez lehet akár egy döntés például arról hogy egy ünnepet kivel tölt. Általában, csak hogy nehezítsék az életet, mindkét fél azt szeretné majd, hogy neki pozitívan dönts. Sosem könnyű.
Én, aki talált egy lányt akivel szívesen van egyértelmű lenne a döntés. Sajnos, ahhoz, hogy egyáltalán döntést hozzak is "kicsi" vagyok. Szerintem minden kamasz néha vagy gyakran úgy gondolja, hogy most már elege van a szüleiből, és bárkivel akár egyedül is elmenne csak ne velük. Ha úgy vesszük, ez teljesen normális a későbbi felnőtt élettel együtt járó érzés, hogy családi fészket el akarjuk hagyni. Néhány kamaszban azonban ez túl erősen jelentkezik és szinte kiutáltatja magát. Ezzel viszont jelentősen megrontja a kapcsolatát a szülőkkel. Én úgy érzem hogy ez a probléma napjainkban egyre nagyobb, és a szülők és a gyerekek közti távolság egyre csak nő. Sajnos ez annak is betudható, hogy a szülők már teljesen másként nevelik a gyerekeiket, mint sok-sok évvel ezelőtt. De ez nem kizárólagos ok. Az internet, és az azon keresztüli kapcsolat tartás, teljesen megváltoztatja a kamaszok társadalmi életét. Például nem látják, hogy egy egy kijelentésük milyen hatással van a másik félre. Ezzel az érzelmi életüket teszik tönkre, mind a sajátjukét, mind másokét. Ahhoz hogy ezt feltudják dolgozni, vagy hogy kimutassák, hogy ez nekik nem esett jól, esetleg bosszúból egyre szókimondóbbá válnak. Elveszett a tapintatosság, a finom, de mégis célra vezető közlésmodor.
Mivel a szülők még internet nélkül nőttek fel, nekik még megvannak ezek a tulajdonságaik; éppen ezért olyan rossz nekik, amikor az internet világában felnövő gyerek teljesen másként viselkedik mint azt ők várnák. Erre természetesen minden szülő másként reagál, de általában nem jók ezek a reakciók. Ez viszont a gyereket viseli meg, sokszor néha annyira, hogy már inkább mással lenne mint a szüleivel. Ha egy mondattal kellene összegeznem talán az lenne, hogy egy döntés helyzetben mit döntene attól függ, hogy milyen a gyerek szülő kapcsolat.
Én, aki talált egy lányt akivel szívesen van egyértelmű lenne a döntés. Sajnos, ahhoz, hogy egyáltalán döntést hozzak is "kicsi" vagyok. Szerintem minden kamasz néha vagy gyakran úgy gondolja, hogy most már elege van a szüleiből, és bárkivel akár egyedül is elmenne csak ne velük. Ha úgy vesszük, ez teljesen normális a későbbi felnőtt élettel együtt járó érzés, hogy családi fészket el akarjuk hagyni. Néhány kamaszban azonban ez túl erősen jelentkezik és szinte kiutáltatja magát. Ezzel viszont jelentősen megrontja a kapcsolatát a szülőkkel. Én úgy érzem hogy ez a probléma napjainkban egyre nagyobb, és a szülők és a gyerekek közti távolság egyre csak nő. Sajnos ez annak is betudható, hogy a szülők már teljesen másként nevelik a gyerekeiket, mint sok-sok évvel ezelőtt. De ez nem kizárólagos ok. Az internet, és az azon keresztüli kapcsolat tartás, teljesen megváltoztatja a kamaszok társadalmi életét. Például nem látják, hogy egy egy kijelentésük milyen hatással van a másik félre. Ezzel az érzelmi életüket teszik tönkre, mind a sajátjukét, mind másokét. Ahhoz hogy ezt feltudják dolgozni, vagy hogy kimutassák, hogy ez nekik nem esett jól, esetleg bosszúból egyre szókimondóbbá válnak. Elveszett a tapintatosság, a finom, de mégis célra vezető közlésmodor.
Mivel a szülők még internet nélkül nőttek fel, nekik még megvannak ezek a tulajdonságaik; éppen ezért olyan rossz nekik, amikor az internet világában felnövő gyerek teljesen másként viselkedik mint azt ők várnák. Erre természetesen minden szülő másként reagál, de általában nem jók ezek a reakciók. Ez viszont a gyereket viseli meg, sokszor néha annyira, hogy már inkább mással lenne mint a szüleivel. Ha egy mondattal kellene összegeznem talán az lenne, hogy egy döntés helyzetben mit döntene attól függ, hogy milyen a gyerek szülő kapcsolat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)