Így, október 23-a körül sok emberben felmerülhet a kérdés: az 1956-ban kimutatott hazaszeretet még mindig benne ég az emberekben, vagy ez már régen kikopott a magyar nemzetből, esetleg a világból? Az egyre inkább globalizálódó világunkban, sokkal jobban előtérbe helyeződnek a személyes célok, mint a közösség.
Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos kitérni arra is, hogy melyik nemzetről beszélünk. Például, nagyon nehéz lenne összehasonlítani a legendásan nacionalista franciákat, a nemzetként alig létező, közép-, és kelet-afrikai országokat. Azonban a magyarság hazaszeretete nagyon leromlott az utóbbi évtizedekben, szerintem nagyon méltatlanul.
Nagyon sok fiatal vágyik nyugatra, hogy ott szebb és jobb életet élhessen. Nekem volt lehetőségem többször is kiutaznom és látni, hogy nem fenékig tejfel ott sem az élet. Főleg Európában a bevándorlók munkalehetőségei elég korlátozottak, és nem fizetik meg őket annyira, amennyire számítanak és ha kint is akarnak maradni, egyáltalán nem több a real keresetük mint itthon.
Kiszélesítve a látómezőnket egyre szembetűnőbb, hogy mi még nem is vagyunk annyira rossz helyzetben. Országok százait lehetne sorolni, ahol rosszabb az életszínvonal mint Magyarországon. Én azt gondolom, - bizonyos foglalkozásoktól eltekintve - hogyha valaki képességeihez mérten jól tanul, becsületes, dolgozni akaró személyiség, ebben az országban is hasonló élete lehet, mint nyugaton.
Eddig a tényekről és a megélhetésről beszéltem, de szerintem nagyon sokat jelent a személyes érzés is. Sokszor fog el az az érzés, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Amikor külföldiek véleményével találkozom, és dicsérő szavak követik egymást, hogy milyen finomak az ételeink, akár a francia gasztronómiával is versenyképes, vagy amikor Brazíliában keresik a tokaji aszút, a herendi porcelán, vagy akár Brahms Magyar táncai, de sorolhatnánk még mennyi világhírű hungarikumunk van, akkor én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és ott születtem, ahonnan ezek a remek dolgok jönnek.
De sajnos, amikor szembesülök azzal, hogy magyar származású emberek saját céljaik elérése érdekében, akár a saját nemzetük becsületén és jó hírén is képesek átgázolni, bizony sajnálom, hogy ugyanúgy magyarnak nevezhetnek minket.
Arra kérdésre, hogy mit jelent ma a haza szeretet nem lehet jó választ adni. Én inkább így kérdeznék:
Neked mit jelent a hazád?
Élet? A földön kívül?
Már nagyon sokan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy van-e rajtunk kívül egyáltalán élet, ami még csak nem is biztos, hogy értelmes. Ha pusztán a számokra támaszkodunk, nem hogy még egy, hanem rengeteg értelmes civilizáció van az univerzumban. Vajon mi történne, ha találnánk egy hasonló, éltre alkalmas bolygót, mint a Föld? Vagy mi történne akkor, ha ők találnának meg minket? Barátságosak lennének, vagy megtámadnának minket? Rengeteg olyan kérdés, ami megválaszolatlan és esetleg félelemmel tölt el minket.
Rengeteg film készült arról, hogy mi történhet akkor, ha kapcsolatot vennének fel velünk. Volt köztük olyan is, amikor az együtt működés reményében kerestek meg minket, de a legtöbb esetben el akarják foglalni a Földet.
Először az 1936-os Berlini olimpia volt az első olyan esemény, amelyet műholdon keresztül sugároztak, tehát ha bárki más már fogta ezeket a jeleket, és arra választ is küldött, nem lehet messzebb, mint 36 fényév. Ez azt jelenti, hogy naprendszerünkön kívül egyetlen bolygóról kaphattunk volna választ. Viszont csak a Tejútrendszerünk közel 100.000 fényév átmérőjű, és ebben becslések szerint 100 milliárd bolygó van. Akár több 10 ezer évet is várnunk kell, hogy megtudjuk, vajon laknak-e a szomszédságunkban.
Én úgy gondolom, hogy ha elég fejlettek ahhoz, hogy választ küldjenek, kapcsolatot vegyenek fel velünk, akkor akár meg is támadhatnak minket. Igaz azt is hozzá kell tenni, hogy jelenlegi fizikai ismereteink, nem teszik lehetővé a galaktikus utazást kezelhető időben. Tehát, abban az esetben, ha meglátogatnának minket nagyon nagy bajban lennénk, mert ez olyan fejlettségi szintet jelentene, ami ellen valószínűleg nem tudnánk felvenni a harcot, ha ilyen szándékkal jönnének.
Az is lehetséges, hogy a földön kívüliek sem tudnak még ilyen nagy távolságba utazni. Csak gondoljunk bele, szerintem a kommunikáció olyan lassú lenne, hogy értelme se nagyon lenne. Amit dédapáink elküldtek, esetleg a szépunokáink kapnak rá választ, HA kapnak. Ráadásul, véleményem szerint, sanszos, hogy nem ugyanazt a kódrendszert használnák, mint mi. A matematika az egyetlen közös nyelv, amit beszélünk, de lehet, hogy az impulzusok nem értelmezhetőek számukra, és ez fordítva is igaz.
Összefoglalva, nekem az a véleményem, hogy van rajtunk kívül élet, de kétlem, hogy még ebben az év tízezredben kapcsolatot lehetne velük létesíteni. Nem lehet megmondani, hogy addig milyen fejletségi szintre jutunk el, de én valószínűnek tartom, hogy mi leszünk az elmaradottabbak. Persze rengeteg a feltételes mód, hiszen én is csak találgatni tudok, és rengeteg a lehetséges forgatókönyv. Ezt csak a jövő fogja megválaszolni.
Rengeteg film készült arról, hogy mi történhet akkor, ha kapcsolatot vennének fel velünk. Volt köztük olyan is, amikor az együtt működés reményében kerestek meg minket, de a legtöbb esetben el akarják foglalni a Földet.
Először az 1936-os Berlini olimpia volt az első olyan esemény, amelyet műholdon keresztül sugároztak, tehát ha bárki más már fogta ezeket a jeleket, és arra választ is küldött, nem lehet messzebb, mint 36 fényév. Ez azt jelenti, hogy naprendszerünkön kívül egyetlen bolygóról kaphattunk volna választ. Viszont csak a Tejútrendszerünk közel 100.000 fényév átmérőjű, és ebben becslések szerint 100 milliárd bolygó van. Akár több 10 ezer évet is várnunk kell, hogy megtudjuk, vajon laknak-e a szomszédságunkban.
Én úgy gondolom, hogy ha elég fejlettek ahhoz, hogy választ küldjenek, kapcsolatot vegyenek fel velünk, akkor akár meg is támadhatnak minket. Igaz azt is hozzá kell tenni, hogy jelenlegi fizikai ismereteink, nem teszik lehetővé a galaktikus utazást kezelhető időben. Tehát, abban az esetben, ha meglátogatnának minket nagyon nagy bajban lennénk, mert ez olyan fejlettségi szintet jelentene, ami ellen valószínűleg nem tudnánk felvenni a harcot, ha ilyen szándékkal jönnének.
Az is lehetséges, hogy a földön kívüliek sem tudnak még ilyen nagy távolságba utazni. Csak gondoljunk bele, szerintem a kommunikáció olyan lassú lenne, hogy értelme se nagyon lenne. Amit dédapáink elküldtek, esetleg a szépunokáink kapnak rá választ, HA kapnak. Ráadásul, véleményem szerint, sanszos, hogy nem ugyanazt a kódrendszert használnák, mint mi. A matematika az egyetlen közös nyelv, amit beszélünk, de lehet, hogy az impulzusok nem értelmezhetőek számukra, és ez fordítva is igaz.
Összefoglalva, nekem az a véleményem, hogy van rajtunk kívül élet, de kétlem, hogy még ebben az év tízezredben kapcsolatot lehetne velük létesíteni. Nem lehet megmondani, hogy addig milyen fejletségi szintre jutunk el, de én valószínűnek tartom, hogy mi leszünk az elmaradottabbak. Persze rengeteg a feltételes mód, hiszen én is csak találgatni tudok, és rengeteg a lehetséges forgatókönyv. Ezt csak a jövő fogja megválaszolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)