Az utóbbi időbben egyre többet lehet hallani a felsőoktatás átalakításáról. Már régebben heves indulatokat váltott ki a hallgatói szerződés bevezetése. Ha teljesen objektív akarok maradni akkor érthető, hiszen azt senki nem várhatja el az államtól, hogy ingyen finaszírozza fűnek-fának a tanulmányait majd hagyja, hogy kint helyezkedjen el, kint fizzesen adót, és így tovább.
Itt szerintem már azzal gond van, hogy rengetek diákot engednek be a felsőoktatásba. Az egyetemek miért a hallagtók után kapják a támogatást, miért nem az elért eredmény alapján? És ez után még csodálkoznak, hogy jogászokból és más "büfé szakon" végzett emebrekből Dunát lehetne rekeszteni; de munkahely, pláne érdemi tudás nincs mögöttük.
Jogosan vetődik fel az a kérdés is, hogy mi lesz azokkal, akik befejezik a tanulmányait, de munkát nem találnak, külföldön viszont szívesen látnák őket. Kicsit magamhoz húz a szívem, vegyük például a pilótákat. A Malév megszűnése óta majdnem nincsen munkalehetőség a polgári pilóták számára.
A férőhelyek csökkentésével személy szerint egyetértek. A szüleimet szoktam kérdezni, hogy régen hogy volt. Azt mesélték, hogy nagyon kevés embert vettek fel, közülük a felét még az első évben kiszórták. A végén egy igen erős évfolyam maradt, akik rá voltak kényszerítve hogy tanuljanak. Ha buktak, repültek. Ma mit csinálhatnak a hallgatók? Halasztgatnak, passzív féléven vannak, a végén már a 8. évüket töltik az egyetemen, ami amúgy "csak" 4 éves lenne.
Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az államnak van igaza, vagy a hallgatóknak? Szerintem is-is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése