Ady Endre: A másik kettő
Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
Sápadt a lángunk.
Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden.
Csókoljuk egymást biztatón, vadul,
Nappalba sír be minden csókos estünk,
Hiába minden, csók ha csókra hull,
Hideg a testünk.
S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
Közelg egy leány és egy ifju ember
S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
Nagy szerelemmel.
A verseben egyértelművé válik számunkra, hogy a férfi-női viszony teljesen egyenrangú. Ezt tükrözik a személy ragok többesszámúsága is. A verseben megjelenik a színszimbolika is főként a piros színnel.
"Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,"
Az Ady versekben uralkodó alakzatok közül az többet is megfigyelhetünk. Többször ismétlődik a piros, a sápadt és a csók szavak. Több ellentétet is észrevehetünk:
"Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,"
"Hideg testünk" - "Nagy szerelemmel"
A csókok leírása kellemes érzést keltenek az olvasóban, ugyanakkor a következő sorban ezt az "illúziót" le is rombolja az író hiszen egy negatív szomorú érzelmeket keltő kifejezések használ.
A verseben végig uralkodnak az ambvivalens érzelmek.
"Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése