A Carpe Diem csak egy életforma, vagy valami több? Az ókorban Horatius
vajon hogy látta ezt? Mi rejtőzhet e rejtélyes kifejezés mögött? A XX. század
háborúi hogyan befolyásolták ezt a nézetet? Napjainkban a rap műfajban jelenik
meg. Ezer évek elteltével elvesztette a valódi jelentését, vagy csak
megváltozott az értelmezése?
Maga a Carpe Diem kifejezés latin eredetű, jelentése ragadd meg a mát.
Feltehetően a római korból származik. Számomra három értelmezési forma
körvonalazódik erőteljesen.
Nekem a legésszerűbb értelmezési formának a tűnik a céltudatos. Ezzel
ugyan a mának élünk, de gondolunk arra, hogy mi lesz holnap, vagy a következő
hónapban. Ugyanakkor ez nem teljesen adja vissza a Carpe Diem hangulatát.
A következő módja az értelmezésének az, ha nem törődünk azzal, hogy
holnap milyen nap lesz, hogy mennyi munkánk lenne a jövő hétre, csak élvezzük
az életet. Ha az ember nagyon kimerült és elfáradt, akkor nagyon jól tud esni
egy ilyen hétvége, igazán relaxáló. Azonban figyelni kell arra, hogy ne vigyük
túlzásba, nehogy átessünk a ló túloldalára.
Ha ez mégis megtörténne, akkor általában elő szoktak kerülni a narkotiumok.
Sajnos soknak kerülnek abba a helyzetbe, hogy elvesztik a realitás érzéküket és
többet élnek hanyagul, mint az megengedhetnék maguknak, és sokszor még a
szervezetüket is tönkre teszik.
Akkor most lássuk, hogy az egyes történelmi korokban az egyes szerzők
hogyan láttak ezt az életstílust.
Nézzük először azt, hogy mi történne akkor, ha követnénk azt, amit a
költő javasol nekünk. Horatius Thaliarchushoz
című művét. Egyértelműen kimondja, hogy csak és kizárólag a mai nappal
foglalkozzunk;
„Ne bánd, a
holnap mit hoz; akármire ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak”.
Konkrétan
következményt nem fogalmaz meg a vers, de az a részlet, hogy:
„ne vesd meg, ne kerüld, barátom, a szerelem
gyönyörét s a táncot, míg rá nem őszül ifju fejedre a mogorva vénség!”
azt sugallja,
hogy ha hallgatunk tanácsaira, akkor boldogan fogunk megöregedni.
Várady Szabolcs, a XX. század költője, már egy picit közvetlenebbül
megfogalmazza szemléleteit, amelyek szintén a holnap feledését szorgalmazzák.
Talán, ahogyan azt már a Carpe Diem értelmezéseknél is említettem, egy picit
mintha átesett volna ló túl oldalára, ugyanis költeményében már egy üveg Vodka
is szerepet kapott. Következményként talán a holnap eseményeit, az esetleges
másnaposságot lehetne említeni.
Napjainkban a Punnany Massif
együttes a stílustól megszokottnál finobban fejti ki véleményét. Nagyon
érdekes, hogy míg Várady Szabolcs csak egy napról írt, itt az egész életről,
csakúgy mint, az ókorban Hoartius. Azt akarja nekünk átadni, hogy rugaszkodjunk
el a szürke hétköznapoktól, és éljünk szabadon. Az utolsó sor is, „repülj el
rabmadár”, is azt akarja nekünk mondani, hogy mindannyian rabként éljük
életünket, amiből csak egy van. Miért ne élvezhetnénk ki? Következmény számomra
nem igazán fogalmazódott meg, de mindenestre a boldog élet néhány elmelét
elmondta.
Akkor
most nézzük meg azt, hogy a versek milyen hangulatúak.
Horatius és Váradi Sz. műve is
egy hideg, mogorva napot írnak le, amelyet szebbé szeretnének tenni. Mindkét
költeménynél befűtenek, így teremtve kellemes hőmérsékletet, majd ellazulnak és
nem törődnek a holnappal.
A Punnany Massif hangulatát több
tényező is befolyásolja, ezek közül meghatározó a zene. Összességében az mondható, hogy egy
vidám dal. Nekem egy kicsit olyan érzésem van, mintha a reggeli fáradság ülne
rajta, de ez akár egy új élet hajnalát is jelentheti.
Nekem
ez a Carpe Diem élet annyira nem tetszik, ugyanis ha van egy olyan napom,
amikor nem foglalkozom a holnappal, utána jobban megszívom, mint előtte.
Akárhogy is, de készülni kell arra, hogy mi lesz holnap. A mával a holnapot és
későbbi jövőnket alapozzuk meg, ha most nem foglalkozunk vele, akkor már nem
fogunk tudni hirtelen változtatni rajta.
Hogy akkor végülis mi a Carpe Diem? Ez mindenkinek más. A
bemutatott műveken is látszik, hogy mindegyik közt találtunk különbséget.
Szerintem nincs két egyforma értelmezése. Napjainkban hogyan változott meg a
jelentése? Sajnos szerintem nagyon kevés az olyan ember, aki nem a szeszes
italokban vagy drogokban találja ezt meg. Miért jutott idáig a társadalom? Ez
szerintem sokunkat érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése